Elkezdesz modnani valamit. Valamit, ami számodra fontos. Vagy egyszerűen csak úgy érzed, hogy el kell mondanod valakinek, de az is előfordulhat, hogy csak kedved támad beszélgetni. Próbál befejezni egy mondatot, de akinek mondod hirtelen a szavadba vág egy teljesen más dologgal... Nem is figyelt rád. Halvány lila gőze sincs arról, hogy eddig miről beszéltél. Pedig számodra ez fontos lett volna. Nem baj. Próbálkozol mással. Vagy bejön, vagy nem... És nahát... Szóval más sem kiváncsi rá. Megtörténik ugyan az csak más helyen más időben más emberrel. És jogosan merül fel a kérdés... Mi lehet a hiba? Kiben van a hibe? Mit csinálsz rosszul... Nem túl kellemes érzés. Ja, és hogy merre jártam és mit csináltam már vagy háromszor elmeséltem csak persze akkor is mindenki csak saját magával volt elfoglalva. És erre halad a világ. Jajj, nehéz napom volt, és mindenki csak panaszkodik, hogy miért olyan rossz neki, és miért pont neki a legrosszabb a világon. És nem érdekel senkit, hogy veled mi van. Mert ki vagy te mégis? Senki... És már nagyon vágysz arra, hogy valaki ne csak veszekedjen veled, ne zúdítsa rád mindazt a rosszat amiről még csak nem is tehetsz... És legyen valaki aki meghallgat... És talán még a mondat második felét is megvárja, hogy befejezd. És ha szerencséd van, talán még emlékezni is fog arra amit mondtál....